Exit the Circle történet
Végre nyár van. Itt a nyári szünet, te pedig a Zöld Sziget, vagyis Írország felé veszed az irányt. Már évek óta arról álmodsz, hogy eltölts néhány hetet ezen a gyönyörű tájon, és végre eljött az ideje.
Utad lenyűgöző tájakon vezet friss, zöld domboldalakkal és magas sziklafalakkal, végtelen rétekkel és óriási erdőkkel. A természet maga a csoda! Elmondhatatlanul boldog vagy!
Épp egy ilyen erdőn keresztül vándorolsz, tele ősfákkal. Varázslatos hangulat uralkodik. Nagy a forróság és különös illatok vannak a levegőben. Majdnem úgy érzed magad, mintha a fák utánad fordulnának és figyelnének. Mindenhonnan zajok és zörejek hallatszódnak, az az érzésed, hogy nem csak az állatok miatt.
Vegyes érzésekkel érsz az erdő szélére. Már messziről észreveszel egy nagy sziklát, amelyen ül valami. Óvatosan közelítesz a sziklához. Egy kis kobold az, a sziklán üldögél és élvezi a csendet. Kb. olyan nagy, mint a hátizsákod, zöld kabátka van rajta és csúcsos, zöld kalap. Pont úgy néz ki, mint ahogyan a mesékből ismered. Rád néz csillogó kis szemeivel. Izgatottan megszólítod: „Jó napot, Kobold úr.” A kobold összerezzen, elveszti az egyensúlyát, hátrabillen és leesik a szikláról a földre. A segítségére sietsz és visszateszed a teljesen összezavarodott kisfickót a sziklára. Nagy szemekkel néz rád és dadogva azt mondja: „Lá-lá-látsz e-e-engem?”
„Igen, látlak” – válaszolod.
A kobold elfordítja a tekintetét és magába roskad. Fejét rázva azt mondja magában halkan: „Akkor igaz a szóbeszéd, ami az utóbbi időben terjed az erdőben.”
„Miféle szóbeszéd?” – kérdezed kíváncsian.
A kobold ismét megriad és bosszúsan néz rád. „Azt kérded, milyen szóbeszéd? Milyen szóbeszéd? De még milyen! És egyáltalán hogy jut eszedbe, hogy így megijessz? Ráadásul rögtön kétszer is! Ki vagy te egyáltalán és miért kéne épp neked elmesélnem? Egy idetévedt embernek, aki egyáltalán nem tartozik ide! Nem tudnátok egyszerűen a városaitokban maradni, ahova tartoztok és nyugton hagyni minket az erdőinkben?”
„Először is szeretnék elnézést kérni, hogy megijesztettem, Kobold úr. Nem ez volt a célom. Azért vagyok itt, mert a városainkat már nem tudom elviselni és én is nyugalmat keresek. És borzasztóan kíváncsi vagyok!”
„Mennyire borzasztóan kíváncsi?”
„A válasz a kérdésére, hogy miért kellene mesélnie nekem a szóbeszédről. Mert egyszerűen borzasztóan kíváncsi vagyok.”
„Aha...” A kobold egy darabig néz rád, lassan bólint és azt mondja:
„Nos, egész rendesnek tűnsz. Valószínűleg kivétel vagy. Na, jó, elmesélem.”
Egy kis szünetet tart, miközben a távolba tekint.
„A nevem Andjar. A nagy Schurell fia vagyok, kobold. Évszázadok óta ebben a gyönyörű erdőben élek.
Az utóbbi időben azonban mindenféle különös dolog történik itt, és az erdőlakók nagyon aggódnak. Azt mondják, az Envir védőkristály elvesztette az erejét.”
„És az rosszat jelent?” – kérdezed értetlenül.
„Hogy rosszat jelent-e? Hogy ROSSZAT jelent-e?” – toppant a kobold. „Nem rosszat, hanem borzasztóan rosszat. A teljes mágikus világ veszélyben van!”
Kérdőn nézel a koboldra.
„Hallgass ide! Az Envir védőkristály védi a mágikus világot a valóságtól, a te világodtól. Azért vagyunk biztonságban tőletek, mert a mágikus világból mindenkit láthatatlanná tesz számotokra.”
„Olyan tragikus lenne, ha láthatnánk titeket és a világotokat? Csodálatosnak tartanám! Mi történne akkor?”
„Az olyanok, mint te valóban nem jelentenének veszélyt a világunkra. Ahogy látom, jól kijönnénk egymással és talán még tanulhatnánk is egymástól. Azonban nem mindenki olyan a világodban, mint te. A legtöbben közületek elfelejtették, hogyan kell együttélni a természettel, hogyan kell örülni neki, érezni a világ nagyszerűségét és azt, hogy milyen belső békét hoz egyszerűen csak leülni egy nagy kőre az erdő szélén.” Sziszegve, hunyorogva hozzáteszi: „Ha nem zavarnak meg közben!”
„Ehelyett az emberek a te világodban rengeteg dolgot vásárolnak, amitől boldogságot remélnek. Zajos, büdös és a természetre káros dolgokat. A te világod emberei félnének az enyémből származóktól. Félnének, hogy elvehetnénk tőletek valamit, és ez haraghoz vezetne. Végül háború törne ki a két világ között. A te világod egyszerűen még nem áll készen ránk!”
„És hogyan nyerhetné vissza az Eivar újra az erejét?”
„ENVIR a neve, kérlek, figyelj jobban. Ahh! Az Envir három elemkristályból kapja az erejét, melyeket valaha a három örökkévaló teremtett.”
„A három örökkévaló?”
„Igen, a három örökkévaló. Három világanyánk. Wilbeth, a napanya. Ambeth, a holdanya és Borbeth, a földanya.
Wilbeth a Nap sugaraiból alkotta meg a Sulis kristályt. Ambeth a Litha kristályt sarkvidéki holdvirágokból alkotta meg, Borbeth az Amind kristályt pedig a Föld erejéből formálta.
Ez a három elemkristály egyesítve adja az Envir erejét, hogy a mágikus világot láthatatlanul tartsa számotokra.
Ez az erő idővel gyengül, ezért a három kristályt újra egyesíteni kell. Azonban nagyon erősek és nagy károkat okozhatnak, ha helytelenül használják őket. Emiatt a három elemkristályt évezredek óta három őrző védi titkos helyeken. Az őrzők csak akkor adják oda a kristályt, ha bárki, aki kihívja őket, arra érdemesnek bizonyul.”
„Hol vannak ezek a titkos helyek? Itt a közelben?” – tör ki belőled a kíváncsiság.
„Miért akarod tudni? Talán fel akarsz kerekedni és megszerezni a három kristályt az őrzőktől?” – mondja nevetve a kobold.
„Igen, miért is ne? Nem lenne rossz egy kis kaland és legalább megpróbálhatnám.”
„Ejha!” – szitkozódik a kobold. „Az embernek nem lenne rossz kis kaland, hogy segít nekem és megpróbálhatná. Ez aztán bíztató. Végül is nem is a teljes mágikus világ függ csak tőle! Ezzel a hozzáállással biztosan kudarcot fogsz vallani!”
„Nem úgy gondoltam” – kérsz bocsánatot. „Ha téged és a világodat nem is igazán ismerem, készen állok rá, hogy segítsek és megszerezzem a kristályokat. Csak tudnám, hol és hogyan fogjak neki.”
A kobold mélyen és hosszan a szemedbe néz, végül bólint. Belenyúl a zsebébe és elővesz egy kendőbe bugyolált tárgyat. Úgy néz ki, mint egy rövid, vastag távcső. Odaadja neked.
„Hogy megmentsd a világomat, újra egyesítened kell a három elemkristályt. Ehhez három titkos helyre kell utaznod és meggyőzni az őrzőket, hogy odaadják neked a kristályokat. Mindegyikük egy feladatot fog adni neked. Meg kell találnod a kristályokhoz tartozó rúnákat, vagyis régi írásjeleket, és újra összerakni. Nézz körül figyelmesen, vedd észre a különlegességeket és oldd meg a feladatokat. Csak a legbölcsebbek és legerősebbek tudják megoldani ezeket a feladatokat, és ezzel megtörni a varázst. Azonban kétlem, hogy egy ember képes lenne megtalálni ezeket a jeleket. Mindenesetre sajnos nem tudok más megoldást, hogy visszaadjuk az Envir erejét. Ezért megkapod tőlem ezt a segédeszközt, melynek segítségével eljuthatsz a kristályokhoz.
Koncentrálj, gyűjtsd össze minden gondolatodat, vedd elő minden fantáziádat és helyezd magad a három elem, a Nap, a Hold és a Föld állapotába. Ezután nézz bele a távcsőbe, és látni fogod a titkos helyet. Teljesítsd az őrzők által kért feladatokat, és aztán térj vissza a kristállyal. Remélem, nem fogsz kudarcot vallani – az egész világom forog kockán.”
Tele feszültséggel koncentrálsz és összeszed minden erődet...