„The Circle“
Amikor ma reggel kivetted a leveleket a postaládából, el sem tudtad volna képzelni, milyen nagyszerű kaland vár rád. Néhány levél és mindenféle hirdetés mellett volt egy feladó nélküli, kis piros boríték is, amelyet neked címeztek. Némi csodálkozás után kinyitod. Csak egy kis piros lap van benne a következő szöveggel:
Meghívó
Helyszín: a Vitusburg díszterme a Rauensbergen.
Időpont: jövő péntek, 19 óra.
– Egyedül jöjjön! –
Hm, mi lehet ez? Valami ostoba tréfa vagy egy különösen arcátlan reklám? Félrerakod a lapot és megnézed a többi postát. Amikor a következő péntek reggel kiviszed a kukához papírszemetet, a kis piros lap kicsúszik a kupacból. Erről már teljesen meg is feledkeztél! Többször átfutod a sorokat és egyre inkább arra jutsz, hogy este ott leszel a megadott helyen. Ha tényleg egy reklámrendezvényről van szó, akkor bármikor távozhatsz. De valami mélyen belül azt súgja, hogy valami komoly, izgalmas dologról van szó…
Pontban 19 órakor ott állsz a Vitusburg előtt. Egy fiatal hölgy lép hozzád és megkérdezi a neved. Miután megmondod neki, rád mosolyog és kéri, hogy kövesd. Egy nagy díszterem nyitott ajtajához értek. Benézel a terembe és rengeteg embert látsz. Különböző életkorú férfiak és nők ülnek hosszú asztaloknál, beszélgetnek, nevetgélnek és vidáman koccintanak egymással. Sokan közülük régies és részben egészen furcsa kinézetű ruhákat hordanak.
A terem végén egy nagy portál áll, amely valahogy úgy tűnik, mintha belülről csillogna. „Ezek a reklámszakemberek milyen beteges dolgokat találnak ki” – gondolod magadban és belépsz a terembe. Épp amikor a terembe lépsz, mintha parancsra fordulna feléd az összes vendég, és hirtelen minden elcsendesül. Zavarban vagy és a helyzet egy csapásra kellemetlenné válik számodra. Valaki a torkát köszörüli mögötted és megfordulsz. Ott áll… az édesanyád! Teljesen meglepődve állsz ott, de édesanyád rád mosolyog és azt mondja: „Isten hozott! Ülj le kérlek, mindent elmagyarázok!” Leülsz hát a legközelebbi szabad székre, és izgatottan nézel körül a szobában. Minden szem rád szegeződik.
„Ez a sok ember itt mind a családod. Ez azt jelenti, hogy ők a te őseid és azok családjai. Ma mindannyian ideutaztak, hogy találkozzanak veled. A családunk évezredek óta őriz egy nagy titkot. Ezt a titkot tudod meg ma itt.”
„És mi az a nagy titok?” – kérdezed teljesen lenyűgözve és megdöbbenve.
„A családunk generációk óta mindig kiválaszt egy családtagot a nagy utazásokra” – mondja édesanyád.
„Nagy utazásokra?” – ismétled.
„Igen, a nagy utazásokra az időben! Ezek az utazások létfontosságúak a természet, az emberek és minden dolog szempontjából, amely összetartja a világot. Ezek tartják meg az egyensúlyt a tér és idő között, ezek során kerülnek kijavításra a hibák a múltban és a jövőben is. Kisebb hibákat, amelyek azonban hosszú távon súlyos következményekkel járnak.”
„Utazás az időben, hibák kijavítása? Mi folyik itt, mindannyian szórakoztok velem?”
„NEM” – kiáltja egyszerre minden jelenlévő. „KOMOLYAN GONDOLJUK, NAGYON-NAGYON KOMOLYAN.”
Ijedten csúszol a székedben egy kicsit lejjebb. Édesanyád megfogja a karod és mélyen a szemedbe néz: „Ez itt nem játék, hanem nagyon is komoly dolog. Te lettél kiválasztva, hogy átvedd az időutazásokat. Az elődöd túl öreg – túl sok utazáson járt.”
„És mit kell tennem? Hogy működik az egész? Hová kell utaznom? És hogyan?” – kérdezed félénken és bizonytalanul.
„Mindent el fogunk mondani. Ne aggódj. Az első feladatod azonban az lesz, hogy megtaláld és megjavítsd az entopizmatort.
„Az ento… micsodát?”
„Az entopizmatort. Sajnos az elődöddel az utolsó utazásakor borzasztó balszerencse történt. A visszautazásakor, amikor átlépett a portálon, akkor az eszköz, amely megtalálja és kijavítja a hibákat, az entopizmator, kicsúszott a kezéből és három darabra tört. A portál viszont még aktív volt így ez a három darab eltűnt térben és időben. Az első feladatod tehát, hogy újra megtaláld és összerakd ezeket a darabokat. Menj át a portálon, és lépj be az egyik időbe. A portál határozza meg, hogy a múltba vagy a jövőbe. Siess, mert a világ veszélyben van!”
A tömeg kezd felállni a székeiről, és feléd jön. Néhányan a válladra teszik a kezüket, és rád mosolyognak. Lassan a portál irányába kezdenek tolni. Nem erőszakosak veled, de apránként közeledsz ehhez a furcsa szerkezethez. A portálból különös, de lenyűgöző vonzás árad. Még egyszer megfordulsz és azt kérdezed:
„És hogy találom meg a darabokat? Hogy néznek ki? Mit kell csinálnom egyáltalán?”
„Nézz jól körül, nézz meg alaposan mindent, koncentrálj és láss munkához! Sok szerencsét!”
Egy utolsó lépést teszel, és…